Tízéves a BIÖP

 

A jövő tanévben lesz 10 éve, hogy megalakult a BIÖP, az ELTE BTK Bölcsészettudományi Informatika Önálló Programja. Ez alkalomból készült interjúnk a BIÖP vezetőjével Horváth Iván egyetemi tanárral, az MTA doktorával.

Miért jött létre 10 éve a BIÖP? Kik voltak az alapítók?

 

Az alapítók: Golden Dániel akkori nappali tagozatos hallgató, Tóth Tünde akkori doktori hallgató. Irodalomórákon rengeteg számítástechnikát tanítottunk, kollégáim és én. Például azt, hogy milyen szövegszerkesztőt kell választanunk nekünk, bölcsész kutatóknak. Az elterjedt MS Word azért nem felelt meg, mert az akkori *doc formátum a parancsokat nem szúrta bele a szövegbe, ezért néhány évtized múlva a konverzió nehézségeket okozhat. Az operációs rendszerek csatája is élénk volt. Az IBM OS/2 Warp és a Linux közül néhány év múltán az utóbbi került ki győztesen – aztán mindkettőt elsöpörte a kormány, amely – függetlenül attól, hogy a Fidesz vagy az MSZP—SZDSZ hatalmon vagy ellenzékben van-e – óriási pénzkedvezményben részesíti azon hallgatókat és tanárokat, akik hajlandók Windows alatt dolgozni. (Én mint beteg öregember, már nem szívesen változtatok a szokásaimon, és még mindig kitartok a megszokott Linuxom mellett. Ez a 64-bites SuSE a dobókocka gyanánt térben pörgő asztallapjaival sokkal csicsásabb is, mint a hozzá képest aszkétikus, új Windows. És nem foglalkozom víruselhárítással.)

 

Az akkori céloknak mennyiben sikerült megfelelni? Mennyit változtak azóta a célkitűzéseik?

Annyiban teljesen, hogy a bölcsészinformatikai kultúra gyökeret vert az egyetem falain kívül is. A BIÖP-höz kapcsolódó fiatalok több virtuális mikro-könyvkiadót alapítottak, amelyek alkalmasak arra, hogy tulajdonosaik és alkalmazottaik beletanuljanak az üzleti életbe. Ezek a technológiák állnak a BIÖP érdeklődésének középpontjában. Az itt tanultakat a hallgatók valószínűleg évtizedek múltán is hasznosítani fogják.

 

A bolognai folyamat mennyiben befolyásolta a BIÖP működését?

Specializációként működünk tovább. Átállásra viszont nincs szükség, hiszen eleve bolognai típusú alapképzésként indultunk. Az alsóbbévesekből bölcsészinformatikai asszisztenst képezünk, aki aztán a mesterképzés alatt nagyszerűen segíteni tudja majd docens vagy professzor szakdolgozat-vezetőjét, például egy kritikai kiadás elkészítésében. Ez nem változott az indulás óta.

Van-e valamilyen visszajelzésük arról, hogy az itt végzett hallgatók hogyan tudták hasznosítani az itt szerzett oklevelet és persze az itt szerzett tapasztalatokat?

Egykori tanítványaink ma már mesterek. Magyarországon aligha van jobb ismerője például a TEI-XML alapú hálózati kritikai szövegkiadászatnak, mint a veterán BIÖP-ös Hegedűs Béla, az MTA Irodalomtudományi Intézetének kutatója.

Számos kiadvány készült a BIÖP műhelyében az első években. Ez a lendület az utóbbi években megtörni, de legalábbis lassulni látszik. Mi ennek az oka?

Részben optikai csalódás. Ma már máshol is készítenek virtuális szövegkritikai kiadásokat, hálózati bölcsészeti adatbázisokat. A mi pályázati kiadványaink is másutt találnak maguknak helyet. Ma már vannak ilyen honlapok a minisztériumtól az OSZK-ig. Nemrég még csak nálunk volt ilyesmi. A mi honlapunkon lévő kiadványaink is át fognak vándorolni az OSZK-ba, ahonnét majd a következő századokban szolgáltatni fogják őket. Most dolgozunk a hálózati kritikai kiadásoknak automatikus könyvtári frissítését lehetővé tevő országos szabványon és nemzetközi ajánláson.

 

Ha a BIÖP konferenciarendező tevékenységét nézzük, az utóbbi időben – úgy tűnik – nemzetközi konferenciákat szerveznek inkább, és nem hazaiakat. A téma pedig egyértelműen a metrika. Miért ez a változás?

Tévedés. Bárczi Ildikó és munkatársai minden évben rendeznek egy hazai ifjúsági konferenciát. Seláf Leventének köszönhetően nőtt a nemzetközi konferenciáink száma. Bár mindig is erős nemzetközi jellege volt tevékenységünknek, és az RPHA-tól sem könnyű elvitatni bizonyos metrikai érdeklődést.

 

 

Mezura címmel most indul egy hálózati szakfolyóiratuk. A név nagyon ismerős…

Az Oulipo irodalmi köre, amelyhez vonzódunk, régebben rendelkezett egy irodalomtudományi körrel is (Cercle Polivanov, hivatalos nevén Centre de Poétique Comparée), melyhez többé-kevésbé oda tartoztunk. Ez a párizsi műhely – vezetőinek, J. Roubaud-nak, L. Robelnek, P. Lussonnak nyugdíjazása folytán – sajnos megszűnt, és vele abbamaradt folyóiratuk (Cahiers de Poétique Comparée) és füzetsorozatuk (Mezura) kiadása is. Ám nem ellenezték, hogy a mi vállalkozásunk a Mezura címet viselje.

Mik a terveik a közeli illetve a távolabbi jövőben?

Egyikünknek ez, másikunknak az. Idevágó tervem épp a tervezés lehetetlenségével függ össze. Zavar, hogy kiadványaink az informatikai kultúra változása miatt egy évtizeden belül elavulnak, a hordozók sérülékenysége miatt pedig belátható időn belül véglegesen el is pusztulnak. E problémák megoldásán dolgozom egy most alakult akadémiai kutatócsoportban.